Mezőnagymihály

Mezőnagymihály Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén található, alföldi település. Megközelítése az M 3-as autópályáról 500 méter távolságban, az M 30-as főútvonaltól 9 kilométernyi távolságban, délkeleti irányban lehetséges. Másrészt megközelíthető Mezőcsát irányából, jellemzően kanyargós útvonalon. Mezőcsáttól 16 km, Gelejtől 3 km távolságra találjuk.

Valamikor Borsod megyének két Mihály nevű községe is volt, Kismihály és Nagymihály. Nagymihályról az első említés a XIV. századból való, mikor egy határleírásban fordul elő Nagmichal néven.

A történelme során találjuk még Nagmihal, Nagy Mighali, Nagymyhal neveken, míg végül az előbbi írásmódokon keresztül kialakult a település mai neve 1906 évben.

1850-re Mezőnagymihály község határa 6700 kh volt, melyből beltelek 423, szántó 3708, rét 944, közös lehelő 1625, míg majorsági szántó 2880, rét 480 kh volt, ez összesen 10060 kh. Korabeli leírás szerint a határ egyharmada vadvizes, kétharmada viszont fekete, nyirkos, gazdag föld.

A község a Kácsi-Sályi patak partján épült, hozzátartozott még 23 tanya: Almási, Dobozi, Eperjes, Egyes, Farkas, Fáy, Fenduda, Gólyás, Gyékényes, Kisgólyás, Kisecsér, Kenyérváró, Kuper, Mák, Nagyecsér, Nagyház, Pillantó, Salamon, Sezárk, Szilvási, Szomolló, Telek, Teper és Zsindelyes.

A patakszabályozás előtt mocsaras, vadkacsás, vizes rétjei híresen nagy szénatermő területek voltak. A patakszabályozás óta ezek a területek részben művelési ág-változás miatt szántóvá minősültek, részben még na is belvizesek, de a községtől nyugatra fekvő területek szárazak. Ezek a területek, illetve a Mezőkeresztestől délre fekvő rétek, legelők adják ma hazánk legnagyobb testű madarának, a túzoknak utolsó természetes költőhelyét, a "Kis Hortobágyot". Bár területének jelentős része nem volt igazán alkalmas a nagy, gépi művelésre ideális méretű táblák kialakítására, itt is elkerülhetetlenül beindult a kollektivizálás. Mégpedig mind a két útján. Termelőszövetkezete nem viszonyult igazán életerősnek, így 1969. január 1-jén a mezőnagymihályi "Új Barázda" termelőszövetkezet egyesült a mezőkeresztesi "Aranykalász" termelőszövetkezettel. A másik út az állami gazdaságok útja volt.

A mezőnagymihályi Állami Gazdaság egy időben figyelemreméltó eredményeket ért el. Területe óriási volt, hozzátartozott Csincse és Klementina határának jelentős része. Így volt komlótermelő-, feldolgozó telepétől - hibridkukorica vetőmag előállító üzeméig jelentős tehenészeti és juhászati ágazatán át sok-sok termelési ágazata. A környéken elsőként alkalmazták a repülőgépes műtrágyaszórást, növényvédelmet, tehenészetében pedig a "Holstein-Friz" fekete-tarka nagy tejhozamú szarvasmarhafajtát, a gépi fejést. Az Ő gesztorságukkal épült a "MESE" (mezőgazdasági sertéskombinát), mely a maga idejében az ország egyik legnagyobb, legmodernebb sertéstelepe volt.1993-ban privatizálták a gazdaságot.

A korábban dinamikusan fejlődő község lélekszáma:

1850: 1247 fő,

1910: 1854 fő,

1938: 2056 fő,

1960: 1950 fő

Mára 1209 főre fogyatkozott.

Infrastruktúrája: villany, vezetékes ivóvíz, vezetékes gáz,  telefon hálózat (ADSL is) és szennyvízhálózat.

A településnek művelődési háza, könyvtára, római katolikus és református temploma van. Búcsúját július utolsó vasárnapján tartják.

Gazdasági életét tekintve alapvetően meghatározó a növénytermesztés és az állattenyésztés.

A község közigazgatási területe:

Belterület 222 ha 8388 m²

Külterület 5963 ha6494 m²